sav
sav főnév -at, -a v. -ja
1. (vegyi ipar) Olyan vegyület, amelyből, lúggal v. fémmel egyesülve, a hidrogén kiválik, helyébe fém lép, és így só keletkezik; rendsz. savanyú ízű, maró hatású anyag. Erős, gyenge, hígított, tömény sav; egy-, két-, hárombázisú sav: olyan sav, amelynek molekulájában egy, két ill. három – fémmel helyettesíthető – hidrogénatom van. Savval kezel, marat vmit. A savak a kék lakmuszt vörösre festik. [Az orvos] evés közben … elmagyarázta, hogy az almában micsoda savak rejlenek. (Gárdonyi Géza)
2. (bizalmas) Gyomorsav. Bántja, marja, rágja (a gyomrát) a sav; sava(m) van: gyomorsav-túltengése(m) van; kevés, sok a sava.
Szóösszetétel(ek): 1. savfehérje; savfelböfögés; savfok; savgyár; savgyök; savkátrány; savképző; savkiegyenlítés; savkiválasztás; savmaradék; savmérgezés; savmérleg; savmérő; savpróba; savszegény; savtartalom; savtartály; 2. benzoésav; borkősav; bórsav; citromsav; csersav; ecetsav; gyomorsav; hangyasav; húgysav; kéksav; kénsav; kénessav; kovasav; olajsav; salétromsav; sósav; szénsav; tejsav; vajsav; zsírsav.
savtalan.
