sváb [1]
sváb [1] főnév és melléknév
I. főnév -ot, -ja
A svábok: a) a németségnek a bajoroktól nyugatra, Svájc határától északra lakó, délnémet nyelvjárást beszélő csoportja; b) a török hódoltság után Buda és Pest környékére, a Bakonyba, Tolna és Baranya megyébe, Szatmár vidékére, a Bácskába és a Bánságba különféle vidékekről telepített németek; c) (bizalmas) <néha barátságtalan érzületet kifejező szóhasználatban:> általában magyarországi németek, ill. magyarrá vált leszármazottaik. S az álmosaknak, piszkosaknak,…Magyarkodóknak, ködevőknek, Svábokból jött magyaroknak Én nem vagyok magyar? (Ady Endre) || a. A svábok közé tartozó személy, főleg férfi. Württembergi sváb; budai sváb. Köpcsényben szekerembe fogott a sváb. (Kölcsey Ferenc) Vén sváb, csapláros úr, adj hűvös, méla bort. (Tóth Árpád) Parajt, sóskát, petrezselymet keresett, hogy hazaküldje a svábbal. (Babits Mihály)
II. melléknév -ul
1. A svábok közé tartozó <személy>, svábokból álló <csoport>. Sváb férfi, nő; lakosság, népcsoport. Látta magát sváb legények között, akiknek kerek fekete kalapja mellett a tavaszi virágok … sápadoztak. (Gelléri Andor Endre)
2. A svábokra jellemző, hozzájuk tartozó, velük kapcsolatos, általuk használt, náluk szokásos. Sváb nyelvjárás, viselet.
3. Svábok (1a) által lakott, ilyen területhez tartozó v. vele kapcs. Sváb felföld. Egy sváb falu kocsmájában ebédeltek, nagy, üres, hűvös és dohos szálában. (Babits Mihály)
4. Svábul: sváb nyelvjárásban.
Szóösszetétel(ek): svábbarát; sváblakta; svábrendelet.
svábság.
