süvölvény
süvölvény főnév -t, -ek, -e [ë, e] (népies, bizalmas, kissé rosszalló)
1. Siheder, suhanc. A „Kékmacska” … akkori hölgyei bécsi disznóságokra és vastag anekdotákra tanították a gondjaikra bízott pesti arisztokrácia süvölvényeit. (Krúdy Gyula) || a. Nagyobbacska, eleven, virgonc v. fegyelmezetlen gyerek. Látod, te süvölvény, így kell azt csinálni… (Móricz Zsigmond)
2. jelzői használat(ban) (ritka) Ilyen korú személyhez tartozó, rá valló. Süvölvény éveiben.
