suttogó
suttogó melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, -bb
1. (hangutánzó) Általában olyan, aki, ami suttog. Suttogó szerelmesek. Alkonyatkor suttogó szellő támadt. Kedvesem, te űlj le mellém, Ülj itt addig szótlanúl, Míg dalom, mint tó fölött a Suttogó szél, elvonúl. (Petőfi Sándor) Ki vagy te titkos, suttogó kobold, kinek a lába tört vállamra hág? (Babits Mihály) || a. (elavulóban, bizalmas, tréfás) Suttogó bariton: suttogva v. halkan beszélő személy, általában férfi. Ki az a suttogó bariton ott a kártyaasztalnál?
2. Suttogva ejtett mondott. Suttogó hang, szó. [Az asszony] mintha még most is hallotta volna a … szinte suttogóan halk … szavakat. (Ambrus Zoltán) || a. (politika, új szó, gyak. rosszalló) Suttogó propaganda: olyan p., amely híreket nem sajtó útján v. egyéb nyilvános módon terjeszt, hanem szájról szájra titokban. Az ellenség hiába folytat suttogó propagandát.
II. főnév -t, -ja
1. (ritka) Általában suttogó személy. A suttogók ott a hátsó padokban maradjanak csendben! || a. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Rémhíreket terjesztő személy.
2. Suttogóra: suttogásra, suttogóvá. Suttogóra fogta, halkította beszédét, hangját, szavát.
3. (népies, régies) Látogatás a lányos háznál avégből, hogy kipuhatolják a leány hajlandóságát v. a szülők álláspontját a kérő irányában. A „suttogó” volt az előjátéka a formális leánykérésnek. (Jókai Mór)
