súroló
súroló melléknév, (népies) suroló (átvitt értelemben is)
Olyan, aki, ami súrol (1–4) vmit. A padlót súroló mosónő; az aszfaltot súroló gumikerék; a kocsit súroló bokor; a becstelenség határát súroló cselekedet. Ha egy kétlovas kocsi végigzörög a két házsor között, az utat súroló nyolc pata akkora porfelhőt ver föl, hogy negyedóra eltelik, amíg az leülepszik. (Nagy Lajos)
Szóösszetétel(ek): súrolópor; súrolórongy; súrolóruha; súrolóvödör.
