sürög
sürög tárgyatlan ige sürgök, sürgünk, -tem [e] sürgött, -jön
<Személy> élénken tevékenykedve gyorsan ide-oda mozog, jár-kel; sürgölődik, forgolódik vki, vmi körül. Mindenki a vendég körül sürög. A háziasszony a konyhában sürög. A jó háziasszony … Nem bánik könnyen a ház becsületével, Nem is foghatják rá, hogy fösvény vagy lusta. Ott sürög, ott forog, s mondja minduntalan; „Tessék, szomszéd uram, tessék, komám uram!” (Petőfi Sándor) Nyalka huszárok … sürögnek a tulok holtteste körül. (Mikszáth Kálmán) Ni – Ámerikában e nagy palotának a dús ura – milliomos | rendel, levelez, sürög, üzleteit köti, telefonoz. (Babits Mihály) A vadgalamb turbékol és sürög. (József Attila) || a. <Tömeg, sokaság> nyüzsög, hemzseg, tolong, rajzik. Sürögnek a hangyák a boly körül. Mindenki a téren sürgött. A csatornákban sürgöttek, tolongtak a gondolák. (Jókai Mór) Sürög a vad, magyar élet, Még a némák is beszélnek. (Ady Endre)
sürgő.
