suny
suny ige -t, -jon
1. tárgyatlan (tájszó) <Bújócskában> huny (1). Most te sunysz. A gyerekek egy zsebkendőt összefonnak korbácsnak, aztán eldugják a szobában. Egynek azalatt sunyni kell, hogy ne lássa, hová dugták. (Jókai Mór)
2. tárgyas (ritka) Lesuny <fejet, fület>. Fejét széles mellére sunyta, mint akit mélységesen megsértettek. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: lesuny.
sunyás; sunyó; sunyt.
