sunnyog
sunnyog tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon (tájszó, régies, irodalmi nyelvben)
1. <Személy, ritk, állat> alattomosan, sunyin leselkedve sompolyog, ólálkodik. A harmadik háznál sunnyog egy [kutya], nem ugat, hanem fél font húst legalább is kikap az inából, ha nem vigyáz. (Vas Gereben) Ott sunnyoga hátul az idegen Detre. (Arany János) [Sápadt részegek] a fal mellett haladva, gonoszul és bizalmatlanul sunnyognak, ki tudja, milyen tervekkel kóválygó fejükben. (Kosztolányi Dezső)
2. Úgy viselkedik (pl. hunyorgat, szemét lesüti, magában hümmög, dörmög, dünnyög), hogy nemtetszésére lehet következtetni. Békételen vendégek … isznak, sunnyognak, s kedvetlenül állukat feltámasztják. (Katona József) Így ezeket [a megrekedt hintó lovait] hámhól sunnyogva kifogják. (Arany János) Az asszony rá se hallgatott. Jánosi sunnyogva elhúzódott, mert bírni egy ily erős fehérnéppel nem adatott meg neki. (Petelei István)
3. Sunyin, alattomosan eseng, kér vmit. Ha csalfa álorcás sunnyog bizalmadért … Annak „jobbraát”-ot csinálj, s háttal fordulj. (Jókai Mór)
Igekötős igék: átsunnyog; besunnyog; elsunnyog; hazasunnyog; odasunnyog; visszasunnyog.
sunnyogás; sunnyogó.
