summa
summa főnév summát, summája, (ritka) somma (népies, régies)
1. (Pénz)összeg. Kerek, szép, tekintélyes summa. E felfödözés szép sommát megér. (Madách Imre) Georges makacsul ragaszkodott a summához. (Mikszáth Kálmán) Képtelen volt kivárni, míg valami jelentékenyebb summára tesz szert. (Móricz Zsigmond) || a. jelzői használat(ban). <Vmilyen> összegű <pénz>. Csekély, kis, nagy summa pénz. Az olasz úr jó summa pénzt igér a papoknak, … csak váltsák ki a szolgáját. (Mikes Kelemen)
2. (népies, 1945 előtt) Vmely idénymunkára szegődött munkásnak átalányban megállapított járandósága. Summában vállalt aratást. || a. (népies, 1945 előtt) Olyan idénymunka, amelyért ilyen járandóságot adnak. Abból kell megélni a télen a családnak, amit a summára kiküldött egy-két családtag keres. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben) (Vminek) rövid összegezése, foglalata, lényege. Ez a dolog summásja. Tervének summája az, hogy… Sok kivánságomnak csak ez a summája. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. Vminek a summája: vmely előadásnak, közlésnek, irodalmi műnek rövid tartalma, kivonata, összefoglalása. Fogja hát a szomszéd, ír egy szép levelet, Minek a sommája ilyenforma lehet: … (Arany János)
summázik.
