sükebóka
sükebóka [e] melléknév ..kán, ..kább sikebóka (tájszó)
1. Süket (I. 1).
2. Olyan <személy>, aki süket (I. 2) mindenre, ami körülötte történik, mindig másutt az esze, se ért, se hall.
3. Együgyű, gyámoltalan, ill. féleszű. Csak állt, és bámult, mintha sükebóka volna.
