sújtó
sújtó [ú v. u] melléknév
1. (átvitt értelemben is) Olyan, aki, ami sújt (1–5). Az üllőre sújtó kalapács; a kisembereket sújtó rendelkezések. Dicsőíti a színpadot, küzd a színészeket sújtó előítéletek ellen. (Gyulai Pál)
2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan, aki, ami sújt (5c), büntet, megtorol. Az igazságszolgáltatás sújtó keze; a törvény sújtó szigora. Valld be azonnal bűnödet, s nehogy eszedbe jusson a törvény igazságosan sújtó kezét valamely módon elkerülni. (Karinthy Frigyes)
