sújt
sújt [ú v. u] ige -ott, -son; -ani, (-ni)
1. tárgyas (választékos) Nehéz tárggyal, nagy lendülettel megüt, megdob vkit, vmit. Vmibe v. (ritka) vmin sújt vkit, vmit: vkinek, vminek vmely testrészét ilyen módon erősen megüti; gyomorszájon, tarkón sújt vkit; → halálra sújt vkit. Buzogánnyal fejbe sújtotta ellenfelét. Fütykösével oldalba sújtotta szamarát. A gyerek … követ kapott, és oldalba sújtotta a kutyát. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyatlan (választékos) Nehéz tárggyal, ütőeszközzel erősen üt, vág vhova. Vmivel sújt vmire; hátára sújt a bottal. Oda sújt, ahol legjobban fáj. Buzogányával a fejére sújtott. [Kont.] Halálom, és a társaké Egy véres áldozat, Melyből a honnak üdv fakad, Zsigmondnak kárhozat! Szólott a hős, sujt a bakó, A nap homályba vész. (Garay János) Meglóbálta a széket a levegőben, és éppen sújtani akart vele az elnök felé. (Krúdy Gyula) A görcsös bottal Novák Antal szép, boltozatos koponyájára sújtott. (Kosztolányi Dezső) || b. tárgyas (ritka) (Vhova, vmerre) sújt vmit: vkire, vmire, vmely irányba vág, csap vmely ütőeszközzel, v. dob vmely tárgyat. Felé sújtotta kardját. Most Gárdon teljes erőből | Sujtja vasát, mely a törököt jól homlokon éri. (Vörösmarty Mihály) || c. tárgyas (tájszó, választékos) Földhöz sújt: <rendsz. embert> földhöz vág. Úgy a földhöz sújtá Belizár uramat, hogy ott terült el eszméletlenül, mint a béka. (Jókai Mór)
2. tárgyas (választékos) <Nehéz tárgy> esés v. nagy lendület közben eltalál vkit, vmit. Vállon sújtotta a kalapács. || a. tárgyatlan (választékos) Meglendítve, hirtelen, nagy erővel üt vhova, rázuhan vmire. Sújt a bárd, a bot, a fejsze. Ez a fejsze nem oda sújt, ahova akarom. A sarló villan, sújt a kalapács. (József Attila)
3. tárgyas (választékos) <Villámcsapás> ér, talál vmit, vkit. Mintha → villám sújtotta volna. Villám sújtotta a fát. A villám tölgyeket sújt, nem virágokat. (Petőfi Sándor) Ha sujt a villám s retten a gyönge szív, Ó ösztökéld a tétova honfiút. (József Attila) || a. tárgyatlan (választékos) Vhova sújt: <villám vmibe beleüt. A bércoromra sujt inkább a villám. (Gyulai Pál)
4. tárgyatlan (választékos) <Fenyítő v. serkentő eszköz> ütésével fájdalmat okoz. Sújt a korbács, a nádpálca, a nadrágszíj, az ostorhegy. || a. tárgyatlan (ritka) <Vmely szerszám, ill. nyele, fogója, a vele való ütés következtében> fájdalmat okoz a kézben, amely fogja. Sújt a fogó, a kalapács nyele. || b. (ritka) tárgyatlan <Villamos áram v. vele működő eszköz> hirtelen megrázza azt, aki hozzáér. Sújt a villanyvasaló.
5. tárgyas (átvitt értelemben, kissé választékos) Vmivel sújt vkit: <személy, közösség> vmely intézkedéssel kellemetlen, szorult helyzetbe juttat, nyomorúságba dönt vkit. Nagy adókkal sújtja a népet. || a. tárgyas (átvitt értelemben, kissé választékos) Átokkal sújt vkit: súlyos átkot mond vkire. || b. tárgyas (átvitt értelemben, kissé választékos) <Intézmény, intézkedés, állapot> súlyos helyzetbe juttat vkit. Magas adók sújtották a kisembereket. Gazdasági rendszabályok sújtották a parasztokat. A munkanélküliség leginkább a zselléreket sújtotta. Az új törvény a gazdagokat sújtotta. || c. tárgyas (átvitt értelemben, hivatalos, választékos) Büntet. Börtönbüntetéssel, pénzbírsággal sújt vkit. A törvény szigorával sújtja az üzérkedőket. Emelj vagy sújts, kitárom keblemet. (Madách Imre) Az Ur Illésként elviszi mind, | Kiket nagyon sujt és szeret. (Ady Endre)
6. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) <Vmely tény, eszmény, emberi magatartás> egyszer v. huzamosabb időn át lever vkit, nagyfokú szomorúságot, csüggedést, kétségbeesést okozva neki. Földre sújt vkit: teljesen lesújt, elszomorít vkit; → porba sújt; → porig sújt vkit. A sors egyre sújtja. Apja halála mélyen sújtotta.
Igekötős igék: agyonsújt; belesújt; elsújt; félresújt; hátrasújt; hozzásújt; idesújt; lesújt; mellésújt; nekisújt; odasújt; rásújt; visszasújt.
sújtható.
