suhan
suhan tárgyatlan ige -t, -jon (választékos)
1. (hangutánzó) Sima, egyenletes, gyors repülésszerű mozgással, alig hallhatóan v. nesztelenül halad, repül, fut. Suhan a madár, a nyíl, a puskagolyó. A nyíl suhan, szűz mellbe hat. (Kisfaludy Károly) A karján egy egész éjszaka suhant a bálteremben … (Ambrus Zoltán) Körötte … kocsik suhantak, amik maguktól mentek, hidegen és állati élet ereje nélkül. (Babits Mihály) || a. Vhova, vhol suhan: ilyen mozgással halad, repül, fut vhova, vhol. Az asszony az ajtó felé suhant. Autó suhant a ház elé. Észrevétlenül suhantak a fák között. A szomszéd szobába suhant a leány. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben) Párisba tegnap beszökött az Ősz. | Szent Mihály útján suhant nesztelen. (Ady Endre) Minden bánatom oly nyomtalan Suhanjon éjbe, mint e fellegek! (Juhász Gyula)
2. <Hangtalan jelenség v. képzeletbeli alak, tárgy> könnyed, gyors, lebegésszerű mozgással halad, vonul, száll. Suhan az árnyék. Suhan, lebben a kisértet. (Arany János) Sietve futott az udvaron, hol ijesztő árnyak … suhantak. (Mikszáth Kálmán)
3. (költői) <Folyó> halkan v. zajtalanul, sebesen folyik. Láttam a … Kőröst széles kövecses árkában suhanni. (Vörösmarty Mihály)
4. (hangutánzó) Suhan a kasza: <kaszálás közben> suhogó hangot adva, gyorsan egyet lendül.
Igekötős igék: alásuhan; átsuhan; besuhan; belesuhan; elsuhan; felsuhan; hozzásuhan; idesuhan; keresztülsuhan; kisuhan; lesuhan; mellésuhan; odasuhan; tovasuhan; végigsuhan; visszasuhan.
suhanás; suhanó; suhant. melléknév
