sudár
sudár melléknév és főnév, (tájszó, régies) sudar
I. melléknév
1. Magas, egyenes <fa>. Sudár fenyő, jegenye. Tekints a földre, Éden fái közt | E két sudar fát a kellő középen Megátkozom, aztán tiéd legyen. (Madách Imre) Sudar, fiatal topolyfák állnak kevélyen sort. (Mikszáth Kálmán) Sudár fa állott, óriási, Tavasz delén a napsütésben. (Ady Endre) || a. Hosszú, karcsú, vékony <növényi hajtás>. Sudár ág, hajtás, vessző.
2. (kissé választékos) Magas, karcsú, nyúlánk <termet, személy>. Sudár alak(ú), derék, derekú, növés(ű), termet(ű); sudár ifjú, leány. Sudár, karcsú fiú volt. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév sudarat, sudarak v. (ritka) sudarok, sudara
1. (rendsz. birtokos személyraggal) Vmely növénynek, kül. élőfának v. bokornak magasba nyúló, a vége felé mindinkább elvékonyodó egyenes része, ága. Zöld sudár; az ág, a lomb sudara. A hatalmas jegenye sudara szinte a felhőkbe vész. A fa sudarán sasfészek ül. A gyerek megmászta a fa sudarát. Új öröm hevében reszket a fa Gyökerétől legfőbb sudaráig. (Vörösmarty Mihály) A tölgyek alatt Oly otthonos itten! | Évem leapadt: Ime, gyermek lettem, Mint mikor a tölgy Sudarát megmásztam. (Arany János) || a. (irodalmi nyelvben) Magas, egyenes növésű, karcsú (törzsű) növény, rendsz. fiatal fa. Sudárba szökken: (átvitt értelemben is) kifejlődik, magasra nő, hirtelen felnő. A liget zöld sudarai Halkva [= halkan] körül susogtak. (Berzsenyi Dániel) Az öreg fenyőerdőt csalit és fiatal sudarok pótolják. (Kemény Zsigmond) [Kora márciusi napsugár.] A végtelenből jött, de a platánok Hallgattak, a sok zord, kevély sudár. (Tóth Árpád)
2. (hajózás) <Ha az árboc több, különálló darabból van összetéve>, az árboc legfelső darabja.
3. (népies) Az ostor végére kötött, rendsz. lószőrből, pamutból, selyemből való fonadék; az ostor hegye, vége; csapó, pattogtató, suhogó. Az ostor sudara. Kiereszti az ostor sudarát. Nincs az a kocsis a széles alföldön, aki úgy ki tudja ereszteni az ostor sudarát, a gyeplűs ló hasát a legvégével megcsippenteni … (Jókai Mór)
4. (tájszó) A kútgémről lefüggő rúd, amelynek végére a vödröt akasztják; kútostor.
sudaras; sudaraz; sudarú.
