stréber
stréber [ë v. e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (bizalmas, rosszalló)
1. A mindenáron való érvényesülés érdekében a felsőbbség kívánalmait feltűnő formában és túlzott mértékben teljesítő, magára a figyelmet felhívó, magát mindenütt erőszakosan előtérbe toló, törtető személy; törtető. Alattomos stréber. A stréberek, akik vígan keringenek a miniszterek körül …, most … szörnyűködő hangon sopánkodnak. (Mikszáth Kálmán)
2. jelzői használat(ban) Ezek közé tartozó személy. Stréber diák. Néhány új ügyvéd került a városba; frissek, … stréberek. (Kaffka Margit) – Nem, kedves Bonifácz Béla, nem azért jöttem el az erdélyi havasok közül, hogy az öreg Gáspár Imrével sörözzek együtt a józsefvárosi kis kuglizóban! – Kegyed egy stréber nő! (Krúdy Gyula)
3. jelzői használat(ban) Ilyen személyre jellemző <magatartás>. Stréber eljárás, viselkedés.
stréberség.
