strázsál
strázsál ige -t, -jon
1. tárgyatlan (népies, régies) Strázsaként őrt áll; őrségen áll. A ház előtt puskás emberek strázsálnak. Csapj föl, öcsém, katonának, hahaha! Csak minden harmadnap strázsálsz, Akkor is csak nyolc órát állsz. (Petőfi Sándor) || a. tárgyas (ritka, népies) Mint strázsa őríz vkit, vmit. A rabokat erős őrség strázsálja. Huszonnégy katona éj-nappal strázsálja Meg ne görbüljön ott, de egy hajaszála. (Mikszáth Kálmán)
2. (bizalmas) tárgyatlan Figyelve vigyázva v. utasításokat várva huzamosabb ideig tartózkodik vhol. Altisztje az előszobában strázsált. Neked odakint kell strázsálni, én idebe vigyázok. (Csokonai Vitéz Mihály) A portás … önérzetesen strázsált paszományos sapkájában a küszöbön. (Kosztolányi Dezső)
3. tárgyas (bizalmas) Strázsál vkit, vmit: vkire, vmire állandóan felügyel, vigyáz, ügyel. Egész nap azt a kis gyereket strázsálja. Csak lopva, settenkedve jöhet ide a pajtásával egy-egy órára, amikor nem strázsálják. (Jókai Mór) || a. tárgyas (bizalmas, kissé rosszalló) Strázsál vkit: vkinek a rendelkezését, kívánságait lesi, várja. Nyűgös öreg ember; egész nap őt kell strázsálni vkinek.
4. tárgyas (ritka, bizalmas) Türelmetlenül, sokáig vár vkit. Már nem győztünk strázsálni benneteket, inkább elétek mentünk. Siess már, meddig strázsáljalak még itt!?
strázsálás; strázsálgat; strázsáló; strázsáltat.
