sróf
sróf* főnév -ot, -ja (népies)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Csavar (1). Megszorítja a srófot: (átvitt értelemben is) vkiből kényszerrel még többet akar kicsikarni. Eddig sem voltak rossz házasfelek. Illettek egymáshoz, mint a sróf és a csavarmenete. (Hunyady Sándor)
Szólás(ok): srófra jár az esze: furfangos, fortélyos, csavaros észjárása van.
Szóösszetétel(ek): srófhúzó.
