spiritusz
spiritusz főnév -t, (-ok), -a (régies írva: spiritus)
1. (Bor)szesz, alkohol. (gúnyos) Spirituszba kell(ene) tenni vkit: <olyan emberre mondják, aki furcsa, különös szokásaival, viselkedésével ritkaságszámba megy v. nevetséges>. Spirituszba rakta a vízisiklót. Orvos a legkisebb békán is találhat ..boncolni … valót, s a legrosszabb esetben spiritusba vele s fel a musaeum valamelyik üresen álló padjára. (Vörösmarty Mihály) || a. Kül. denaturált szesz. Bent spirituszon főtt sivár vacsorája. (Babits Mihály)
2. (ritka) Lélek, szellem, tehetség. Töltsd be lelkem spiritussal, | Hadd harsogjam Enniussal | A vitézek fegyverit. (Csokonai Vitéz Mihály) Ej, ej fiú, be sokra haladál: Spiritusod van, vagy mi a tatár! (Arany János) || a. (választékos) Értelem, ész, elmésség. Nincs benne semmi spiritusz!
Szóösszetétel(ek): spirituszlakk; spirituszmotor.
spirituszos.
