spicc [2]
spicc [2] főnév -et, -e [ë, e] (bizalmas)
Enyhébb, rendsz. csak jókedvben, élénkségben megnyilatkozó ittasság; a becsípett ember állapota. Spicce van: be van csípve. Egy kis spicc nem árt meg. Nem vagyok én ittas, csak spiccem van. (Szigligeti Ede) Csupa sikk e hercig [= aranyos] dáma … | spicce van tán némi bortul: | tempót ime még se vét, | illik néki a minét. (Babits Mihály)
