sötét
sötét melléknév és főnév, (tájszó, régies) setét [ë]
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
I. Fényben, világosságban szűkölködő.
1. Olyan, amit égitest v. más fényforrás fénye nem világít meg; fény, világosság nélkül való. Sötét éjszaka, este. A sötét szobában nekiment az asztalnak. Szóláshasonlat(ok): buta, mint a sötét éjszaka ←; csúnya, pocsék, ronda, mint a sötét éjszaka ←. Vörös bor, barna lyány, sötét éj, Kedvem most bennetek telik. (Petőfi Sándor) Sötét éjszaka volt, a hold nem járt az égen és a csillagok elé álltak a felhők. (Tömörkény István) A sötét szoba sarkában zokog | egy tehetetlen, guggoló gyerek. (József Attila) Egy huszonhat éves munkás sötét cellában ül, öt esztendőre ítélték. (Gelléri Andor Endre) || a. Kellően meg nem világított <hely, helyiség>. Sötét erdő, folyosó, hivatali helyiség, lakás, udvar, utca; sötét utakon ← jár. Mint a hímszarvas, kit vadász sérte nyillal, Fut sötét erdőbe sajgó fájdalmival, | … Ugy bolyonga Miklós. (Arany János) Kipp-kopp, mintha egy asszony jönne, Sötét lépcsőn, remegve, lopva. (Ady Endre)
2. Feketével v. szürkével erősen kevert, feketébe hajló, feketés árnyalatú <szín>. (átvitt értelemben) Sötét színben fest le vkit, vmit: a valóságtól eltérő, kedvezőtlen színben tünteti fel, láttatja; (átvitt értelemben) sötét színben lát vmit: a valóságosnál kedvezőtlenebb színben látja, kevés reményt fűz hozzá; (átvitt értelemben) sötét színekkel fest le vmit: nagyon nyomasztó hangulatot, szánalmat, szomorúságot keltő szavakkal mond el, ír le vmit. A sötét színeket kedveli. A sötét színek illenek neki legjobban.
3. Fekete v. többé-kevésbé feketével kevert, feketébe hajló színű. Sötét haj, ruha, szem; sötét folt a ruhán; sötét folt vmely égitesten; sötét pont az égen; sötét pont a sejtben; sötét szemüvegen v. (régies) szemüveggel néz, lát vmit: a valóságosnál kedvezőtlenebb színben, kilátástalannak, reménytelennek nézi, látja. Ruhámban setét színt, Szívemben szörnyű kínt Viselek én, úgy gyászlok. (Balassi Bálint) Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd. (Petőfi Sándor) Mint ezüst gyík villan setét mohákon, Alakod úgy illan át hűs szobámon. (Tóth Árpád) Holnap megmosdik szépen, fölveszi az ünnepi sötét ruháját és beállít hozzá. (Gelléri Andor Endre) || a. (ritka) Nem tiszta fehér, kissé kékes v. barnás. Sötét liszt.
II. A szellem, értelem világosságát nélkülöző; vmely szempontból áttekinthetetlen, megismerhetetlen.
1. Nagyon nehéz felfogású, gyenge értelmi képességű, buta <személy, fej>. Jaj, de sötét ember! Hogy lehet valakinek ilyen sötét feje! Annyira sötét szegény, hogy fogalma sincs erről a dologról.
2. A művelődéstől elzárt, fejletlen, műveletlen <terület, vidék>. Ebben az időben Bereg megye sötétebb és kultúrátlanabb vidék volt, mint a Tiszahát. (Móricz Zsigmond) || a. Műveltség társadalmi berendezkedés tekintetében alacsony fokon álló <kor, korszak>. A sötét középkor: <azoknak a szóhasználatában, akik a középkor fejlődő tendenciáit nem vették figyelembe> a) (történettudomány) az európai népvándorlás utolsó hullámának kora, a IX–X. század; h) (rosszalló) az elmaradottság, a barbárság korának tekintett kor Őseik még azon jobbágyok voltak, kiket a sötét századok dühe megbüntetett. (Vas Gereben) A teremnek fala merevűl fekete: Sötétebb időknek munkája lehete. (Arany János)
3. Értelmi, logikai szempontból tisztázatlan <ügy, tényállás>. Vminek sötét pontja: a) vminek nehezen tisztázható, föl nem derített részlete; b) vminek titkolt rejtegetett, erkölcsi v. más szempontból elítélendő mozzanata. Az ügynek sok sötét pontja van. Eltitkolta élete sötét pontjait. Az egész história rendkívül sötét. Sötét ügy volt ez, annyi bizonyos.
III. Leverő, nyomasztó, kétségbeejtő, ill. ilyen érzést keltő v. ilyen érzésre valló.
1. Súlyos körülmények között eltelt, küzdelmes, nyomorúságos <idő, időszak>. Sötét idők voltak azok! Ifjúságának sötét éveire nemigen szeretett visszagondolni. || a. Semmi jót nem ígérő, kilátástalan, reménytelen <jövő>.
2. Csüggedt, lehangolt, reménytelen <érzelmi állapot>. Sötét kedvében találtam. Feje fölött sötét ágak, Szíve fölött sötét bánat. (Petőfi Sándor) Mindazt, ami valamit ért műveiben, akkor írta meg, mikor sötét volt a kedélye. (Justh Zsigmond) Lám, hogy feloldódik a nehéz levegő, a sötét kufsteini hangulat, ha a tügyi emlékeket tovább bolygatom … (Móricz Zsigmond) Mondd, mit érlel annak a sorsa, … ki setét gondok közt henyél … (József Attila) || a. Sötéten lát: a körülményeket, a helyzetet, az életet csüggedten, reménytelenül szemléli, a valóságosnál kedvezőtlenebbnek látja.
3. Borúlátó, komor <életfelfogás, világnézet>, ill. azt tükröző <megnyilvánulás, magatartás>. Ismertem apám nagyon is sötét életnézeteit. (Tolnai Lajos) [Schopenhauer olvasása közben.] Sötét lapok! komor, nagy eszmék! | Igazság, mély, egyhangu bánat. (Reviczky Gyula) Sötét gondolatok a gyilkosságról, a rablásról, … a halálnak várása és óhajtása … azaz hogy talán ez mégsem lesz a könyvecskében. (Krúdy Gyula) || a. (ritka) Ilyen hangulatú, felfogású, világnézetű <személy>. A fényes hintóban belül Sötét ur ül nagy csendesen. (Petőfi Sándor) E tájat sok mizantróp lakja, azért a sötét ember magaviselete Béldit nem zavarta meg. (Jókai Mór) A dokkban pihen így az otthagyott hajó. Holnap tán újra indul. A setét | Kormányos megcsavarja jajduló kerekét. (Tóth Árpád)
4. Nagyfokú csüggedtséget, reménytelenséget kifejező <tekintet, arc>. Oh! ne nézz rám oly sötéten Pályatársa életemnek, Mint midőn az őszi felleg Húzza árnyékát a réten. (Arany János) Achmed sötéten, csüggedten tekinte széjjel. (Jókai Mór) || a. (ritka) Nagyfokú csüggedtséget kifejező, mélyen tompán hangzó <hang>. Etele is eszmélt asszonyi fájdalmán … Tompa sötét hangon ily szavakat mondott: | Ne átkozd, iszonyú! (Arany János) || b. Nagyfokú belső felindulást, elfojtott v. kitörni készülő indulatot kifejező; komor, zord. Sötéten pillantott a törökök felé … – Mikor elvégzik a vacsorát a rabok, idejön az a török …, hogy a kezünkre zárja a békót. Hát én azt megölöm. (Gárdonyi Géza)
IV. Rosszindulatú aljas, gonosz.
1. Olyan <személy>, aki alattomban minden aljasságnak, gonoszságnak elkövetésére képes; mindenre kapható. Sötét alak ←. Ne hidd, hogy rettegek, Ha még sötétebb volnál is, noha Elég sötét vagy, hogy bakóm lehess. (Vörösmarty Mihály) Semmi másra nem emlékszem, csak arra, hogy ezen a Ptrügyön milyen sötétek és kegyetlenek voltak az emberek. (Móricz Zsigmond)
2. Aljas, gonosz <cselekedet, szándék>. Sötét lelkiismeret ←; sötét szándék, terv, ügy, üzelmek. Tapasztalék bőven megtámadást a nyílt erőszaktól a sötét rágalomig. (Kossuth Lajos) || a. Sötét folt: titkolni, rejtegetni való helytelen, aljas dolog, cselekedet. Sok sötét foltja van az életének! Szeretném itt hagyni a fényes világot, Amelyen oly sok sötét foltot látok. (Petőfi Sándor)
3. Aljasságot, gonoszságot tükröző <arc, tekintet>. Sötéten néz. Ha valakiről hírül vette a gazda, hogy sötéten, gyilkosan, gyanúsan néz, akkor annak jaj volt. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -et [ë v. e], -je [e]
1. A fény teljes hiánya; sötétség. Irdatlan, sűrű sötét. A sötétben botorkál; sötétben → bújkál; a sötétben tapogat(ódzik): (átvitt értelemben is) bizonytalankodva keresi a helyes megoldást; sötétben való → tapogatódzás; a sötétben üldögél; nehezen tájékozódik a sötétben; nem szeretnék vele a sötétben → találkozni. A szeme csak sokára szokta meg a sötétet. Kicsi lélek fél a léttől, Gyönge gyermek a sötéttől. (Komjáthy Jenő) Kint már az utca tele van setéttel. (Tóth Árpád) Az asszony a sötétben a vacsorát készítette. (Kosztolányi Dezső) Parányi konyhán át lehetett bemenni ebbe a szobába, setétből setétbe. (Móricz Zsigmond) || a. (kissé választékos) Vminek a sötétje: az a sötétség, amely a szóban forgó helyen van. Az erdő, a pince, a szoba sötétje; az ég sötétje. A hamvadozó tűz világa derengeté meg egy ideig a kis lak sötétjét. (Jókai Mór) Szava … beleveszett abba az üvöltésbe, amely az utca sötétjében felhangzott. (Gárdonyi Géza)
2. (ritka) <Állandósult szókapcsolatokban>börtön. Sötétre kerül; sötéten ül. Ha a még hiányzó öt ezeret Gáspár sógor szépen visszafizeti, valószínűleg rövidebb ideig ül a sötétben. (Kemény Zsigmond) || a. (bizalmas) Sötétzárka.
3. Az esti szürkület után beálló s a hajnali szürkületig tartó időszakasz. Érzé, hogy célját jelen gyönge állapotában sötét előtt elérni nem fogja. (Eötvös József) Már háromkor elment… és mindig sötéttel tért haza. (Gárdonyi Géza)
4. (ritka, költői) A szem sötétje: a szem bogara. Kis húga pajzán, dőre, csacska gyermek … Omló hajának éjszin fürtiben Nagy szenvedelmek láza még pihen: De már tüzével, öntudatlanul, A szem sötétje játékot tanul. (Arany János)
5. (játék) Sötét színű kocka a sakktáblán, ugyanilyen sakkfigura, ill. az ilyennel játszó játékos. Sötét kezd; sötét feladta.
6. (rendsz. határozóragos alakban) (átvitt értelemben) Tájékozatlanság, bizonytalanság. Sötétben botorkál, él, tapogatódzik. Nincs … semmiről értesítve s tájékozás nélkül tapogat a sötétben. (Kemény Zsigmond) A história azt mondja, hogy így történt: – s azzal otthagy bennünket a sötétben. (Jókai Mór)
7. (átvitt értelemben) Sötétben: a háttérben, alattomban, vkinek a háta mögött, titokban. Sötétben áskálódik, bujtogat.
8. (tájszó) Farkas sötétje: farkassötét. Legyen testem megverve fekéllyel, szemeim farkas sötétjével. (Jókai Mór)
Szólás(ok): sötétbe (való) ugrás v. ugrás a sötétbe: a bizonytalanság kockázatával történő, vaktában, vakon való cselekvés, elhatározás. Közmondás(ok): sötétben minden tehén fekete: sötétben nem láthatók a külsőben jelentkező különbségek.
Szóösszetétel(ek): 1. sötétbarna; sötétbordó; sötétfekete; sötétfelhős; sötétfoltos; sötétlelkűség; sötétlila; sötétpej; sötétpiros; sötétruhás; sötétsárga; sötétszőke; sötétszürke; sötétvörös; sötétzakós; sötétzöld; 2. éjsötét; farkassötét; koromsötét; szuroksötét; vaksötét.
