sótartó
sótartó főnév
1. Konyhai edény, amelyben az őrölt konyhasót tartják. A főszakácsné… mindenütt sürög forog, … belekóstol a forró ételekbe fafőzőkanállal, megítéli, mi kell még beléjük? s parancsol bors- és sótartóval. (Jókai Mór) || a. Kisebb edény, amelyben az étkezéshez haszn. sót az asztalra állítva tartják. A sótartót és paprikatartót akkor is megváltoztatta helyzetében, ha az a legszabályszerűbben volt elhelyezve… (Krúdy Gyula) || b. Sószóró
2. (átvitt értelemben, tréfás) Sovány személy vállán a kulcscsontok felett látható bemélyedés. Csenevész fejecskéje, lapos mellkasa, nyiszlett válla, aztán két sótartója is, mely a gyöngén kivágott ruhából föl-fölbukkant … mindenek előtt szánalmat keltett. (Kosztolányi Dezső) Gyönyörű fehér vállán sótartók sötétlettek a soványságtól. (Hunyady Sándor)
sótartós.
