sorfal
sorfal főnév
Parancsra v. tiszteletük jeléül egy v. két hosszú, sűrű, egyenes sorban álló, főleg katonai jellegű szervezetbe tartozó emberek tömege, akik rendsz. olyan helyen állanak így, ahol vki, vmi elhalad. Sorfalat alkot; sorfalat → áll. Katonaság sorfala között halad el. A kaputól a táborig a janicsárság állott sorfalként. (Gárdonyi Géza) || a. Általában több emberből álló sor. Amikor a vonatról leszálltunk, detektívek sorfalával találtuk magunkat szemben. (Kuncz Aladár) Sorfalat állnak a Váci utcában a gavallérok. (Krúdy Gyula) || b. (sport) <Labdarúgásban, kézilabdában:> három v. több játékosból álló sor, közelről a kapura irányuló szabadrúgásnak, ill. dobásnak a feltartóztatására. A hatalmas erejű lövés megakadt a sorfalon.
Szóösszetétel(ek): sorfalállás.
