soltész
soltész főnév -t, -ok, -a v. -ek, -e [ë, e] (történettudomány)
1. (történettudomány) Magyarországon letelepített idegenek, főként németek által alapított községek, városok bírája. A soltész fogdmegjei állták körül, elzárva előle a menekülés útját. (Jókai Mór) A bíróságban elnöklő kedélyes nagyherceg jól mulat a kalandokon, sőt a szigorú soltész is napról napra kíváncsibb … (Mikszáth Kálmán)
2. (elavult) Ilyen alapítású községnek, városnak a telepese, lakója.
soltészság.
