sohasem
sohasem határozószó, általános (tagadó) sose, sosem, (irodalmi nyelvben) sohse, sohsem
Semmikor (sem): soha (1–3). Sose halunk meg (meghal ←)! Ilyet ő sohasem tett, tesz, tenne, fog tenni. Többé sohasem teszem. Sohasem hittem volna. Ez a gyerek sohasem fog megjavulni. Az ember sohasem tudhatja, hogy… Sohasem volt ennél jobb gondviselésem. (Petőfi Sándor) Megesküdött, hogy sohase vesz többé kártyát a kezébe. (Ambrus Zoltán) A halálos ágyon sohsem az elme nyilatkozik, hanem mindig a szív. (Gárdonyi Géza) Felém sohse járta gólya. (Gárdonyi Géza) Tenélküled sose jutott volna az uram eszébe, amit tett máma. (Móricz Zsigmond) – Sohasem is: <az előzményhez szorosabban hozzákapcsolt nyomatékos tagadásra:> és soha, egyáltalában soha. Még nem ment férjhez, s talán sohase is fog férjhez menni? (Ambrus Zoltán)
