sóhajtás
sóhajtás főnév -t, -ok, -a, (régies) sohajtás
A sóhajt igével kifejezett cselekvés, ill. ennek hangja. Hangos, mély, szapora sóhajtás. Ide hallatszik a sóhajtása. Pályám vége közelít: | Hol a gígászi örök vár | S chaoszába elmerít… Mint egy sohajtást az orkán. (Berzsenyi Dániel) Könnyű sóhajtás hagyta el a mellét. (Krúdy Gyula) || a. Sóhaj (1). Bánatos, epedő, fájdalmas, keserves, titkos, vágyódó sóhajtás. Vajha a szelek szárnyain ez a szép sóhajtás hozzám repűlhetne. (Csokonai Vitéz Mihály) Keblem a sok sóhajtástól Szinte megreped. (Vörösmarty Mihály)
