simítás
simítás főnév -t, -ok, -a
1. A simít igével kifejezett cselekvés, művelet; az a cselekvés, hogy vmit (ki)simítanak; vminek simává tétele, elegyengetése. A deszka, a dohánylevelek, a lemez, a vakolat, a tapasztás simítása; laposra simítás. A fazekas mintázófával végzi el a simítást. || a. A simít igével kifejezett mozdulat, az a tény, hogy vki (meg- v. végig)simít vkit, vmit. Tenyerének simítása jól esett. Kezének simítását éreztem fejemen. || b. (tájszó) Vasalás (3–4).
2. (átvitt értelemben) Vmely munka, ill. szellemi alkotás végleges megformálásának művelete; csiszolás. → Utolsó simítás. Az utolsó simításokat végzi a képen. Kisebb simításokat hajt végre művén. Arany János a szerző beleegyezésével végzett simításokat Madách remekművén, Az ember tragédiáján.
3. (mezőgazdaság) Simítózás.
simítási.
