silbak
silbak főnév -ot, -ja (népies, régies)
1. Őrszem, katonai őr. Nézek, nézek kifelé az Ablakon, Ott merengnek szemeim a Silbakon, Jár a faköpönyeg mellett Föl s alá… (Petőfi Sándor) Az ádámcsutka úgy járt fel-alá a gallér mögött, mint egy fáradhatatlan silbak. (Krúdy Gyula)
2. Őrség, őrhely. Silbakon áll. A drága kadét uracskák csakúgy meredtek a silbakon a hétfontos puskával a vállukon, mint akárki más. (Jókai Mór)
