silányság
silányság főnév -ot, -a
1. (csak egyes számban) Vminek, vkinek a silány melléknévvel kifejezett tulajdonsága, állapota, silány volta, minősége; hitványság, gyarlóság, értéktelenség, csekélység. A gabona, a legelő, a lóállomány, a termés silánysága; az áru, a ruha, a szerszám, a szövet silánysága; az eredmény, a munka, a könyv, a színdarab silánysága; a bér, a fizetség silánysága; az emberek silánysága; ennek a. fráternek a silánysága; a környezet, a társaság, a szórakozás silánysága; az érv, a gondolat, a mentség silánysága. Képességeinek silánysága meglepett. A föld silányságán talajjavítással segíthetünk. Napoleon; talán egykor drámai tárgyul használható. Nagyravágyásának alapja a lelki erő, táplálója a szerencse … s az uralkodók silánysága. (Vörösmarty Mihály) Ami … az én tollamból folyand, fogyatkozásoktól hemzsegni fog … tehetségeim silányságánál fogva. (Kossuth Lajos) Itt minden ő s a szerelmet jelenti minden, az első, szent és buta szerelmet, melyhez képest a többi silányság, s a házasság csak gazdasági szerződés. (Kosztolányi Dezső)
2. (többes számban is) Silány, gyenge minőségű, értéktelen dolog, áru, mű, alkotás. Miért vettél meg ilyen silányságot? Hogy olvashatod ezt a silányságot? Tompa … azt mondja, hogy ez és ez a munkám nem ér semmit, hogy az silányság; én azt felelem, hogy … remek. (Petőfi Sándor)
