silabizál
silabizál ige -t, -jon (kissé régies) sillabizál
tárgyas (bizalmas) <Szöveget> betűz [1] (1–2); betűzve, szótagolva olvas, mond vmit. Feltette a pápaszemét, és hangosan silabizálta a levelet. A szó legteljesebb értelmében sillabizálta versemet a színpadon. (Tompa Mihály) || a. (tárgy nélkül) (bizalmas) Még nem tud folyékonyan olvasni, csak silabizál. || b. tárgyas <Nehezen olvasható v. idegen nyelvű szöveget> akadozva, fáradsággal olvas. Azzal mulattam magam, hogy a kapura akasztott hirdetményt sillabizáltam. (Móra Ferenc) Nézegette, sillabizálta a latin nyelvű adományozó leveleket. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: kisilabizál; végigsilabizál.
silabizálás; silabizálgat; silabizálható; silabizáló; silabizált; silabizáltat.
