sikk
sikk főnév -et, -je [ë, e] (csak egyes számban) (bizalmas)
1. Könnyed elegancia, <főleg a női öltözködésben> eredeti ízlés. Nincs benne semmi sikk!
2. <Mozdulatokban, modorban, föllépésben, viselkedésben> könnyedség, simaság, finomság. Csupa sikk. Egyéniségében van valami utánozhatatlan sikk. Csupa sikk e hercig [= aranyos] dáma, | karcsu mint a minarét. (Babits Mihály)
3. (elavulóban) Olyan – magukat az úri körökhöz számító személyek közt – divatos magatartás, viselkedés, szokás, amelyhez szerintük a társaságbeli embernek igazodnia illik. Nagy sikk volt akkoriban a főtéren az új cukrászdában uzsonnázni. Az árvapénztárnok többé nem sikkaszt, Mert cselekedni már nem úri „sikk” azt. (Vajda János) Rozverics páter a piaristák híres, fiatal káplánja …; mivel a … grófi család gyóntatója volt, a sikkhez tartozott … vele parádézni mindenütt. (Kaffka Margit)
sikktelen.
