siettet
siettet [e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], . .essen [e-ë]
1. Személy> sietésre, gyorsabb haladásra ösztönöz vkit, vmit. Ne siettess annyira, fáj a lábam! || a. Gyors, haladéktalan indulásra, vminek gyors, haladéktalan elkezdésére, megkezdésére sürget vkit. Gyerünk már, gyerünk már! – siettette a társaságot. Akkor néztek széllyel és küldének postát, | Hogy siettetné a szemérmes Piroskát. (Arany János)
2. <Személy cselekvést, munkát> ösztönzésével gyorsabb üteművé igyekszik tenni. Sietteti a csomagolást. Mire alig Látszott eddig ügyet vetni, Most látszik a munkát szinte siettetni. (Arany János)
3. Siettet vmit: <személy> vmely esemény bekövetkezésére gyorsítólag hat; intézkedik, közben jár, sürgeti, hogy vmi a tervbe vett időpontnál hamarabb következzék be. Sietteti az eljegyzést, az esküvőt, a házasságot. Viselkedésével csak siettette a katasztrófát. Az anyám estve álmos volt, s sietteté a vacsorát, hogy lefekhessen. (Kazinczy Ferenc) – Miért nem szeret! – fakadt ki Szindbád. – Mért nem szeret úgy, amint nő a férfit szeretni szokta? – Ráérünk – felelt gyorsan Georgina. – Ne siettessünk semmit. (Krúdy Gyula)
4. Siettet vmit: <dolog> vmely folyamat menetére gyorsítólag hat. Sietteti az érést, a kristályosodást; sietteti a bomlást, a hanyatlást. || a. Okozza, előidézi, hogy vmi az egyébként várható időpontnál korábban következzék be. A jó idő sietteti a seb gyógyulását. Siettette a halálát a sok csalódás és keserűség. (Ambrus Zoltán)
siettetés; siettetett; siettethető; siettető.
