sietség
sietség [sieccség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
Általában a siet igével kifejezett mozgás, cselekvés, tevékenység ténye mint megnyilvánulás.
1. Menésben, járásban, haladásban való gyorsaság, sebesség, élénkség; sietés. Sietségtől kipirult arc. Miért, mire jó ez a nagy sietség.? A nagy sietségben kimelegedtünk. A vezető sietségre ösztökélte a többieket. Nagy sietséggel végre elértük az erdőt. Aggodalmas sietséggel evezett el a dűlt kastély előtt. (Jókai Mór) Nem is szerették a nagy sietséget a régi időben az emberek. (Tömörkény István)
2. Gyorsaság, élénkség, buzgó igyekvés vmely cselekvésben, tevékenységben, vminek a végrehajtásában. Lelkes, (ügy)buzgó sietség. Mi készül, hogy ez izzadó sietség Munkába fog mind éjet, mind napot? (Arany János–Shakespeare-fordítás) Csodálkozva nézik őrök sietségét, Kik leveszik rólok a nehéz bilincset. (Gyulai Pál) Lakást folytonosan keresek – de mire a sietség? (Mikszáth Kálmán) || a. Rendsz. vmely kényszerítő körülmény okozta kapkodó, gyak. elhamarkodott gyorsaság; kapkodás. Aggodalmas, dühös, lázas sietség. A nagy sietségben ott hagytam a táskámat. A nagy sietségben megfeledkezett a reggelijéről. (Herczeg Ferenc) || b. (ritka) Sietős, kapkodó mozgás, tevékenység, eleven nyüzsgés, lótás-futás. Mit jelentsen Ez a sietség, futkosás zavar? (Vörösmarty Mihály)
