setesuta
setesuta [e-e] melléknév ..tán, ..tább (hangfestő)
1. Félszeg, ügyetlen. Ezzel a setesuta emberrel nem megyünk sokra. || a. (népies) Balkezes, balog, suta.
2. (ritka) Furcsán szabálytalan v. rendezetlen <arc(vonások), testi külső>. Összeszedi a bolond sete-suta képét, Úgy üli meg a király aranyos karszékét. (Arany János) Arca – a setesuta hajacskájával, … be nem fejezett, tétova vonásaival – olyan, mint a természet sietve odavetett, művészi vázlata. (Kosztolányi Dezső)
setesutaság.
