sétány
sétány főnév -t, -ok, -a (kissé választékos)
Sétára, üldögélésre, pihenésre alkalmas, erre a célra létesített, rendsz. fákkal, bokrokkal, virágokkal szegélyezett és padokkal ellátott út, fasor <főleg nagyobb parkban, erdőben v. vízparton>. Árnyas, árnyékos, erdei, fedett, kerti, lombos, parti, virágos sétány, a sétány fái, padjai; a fürdőhely sétánya; kimegy, kiül a sétányra. A népkert elhagyott sétányain szokott üldögélni … (Krúdy Gyula) Csinos kisasszony ment keresztül a sétányon. (Gelléri Andor Endre)
sétányos.
