sétál
sétál tárgyatlan ige -t, -jon
1. <Személy> testmozgás, levegőzés végett v. kedvtelésből lassú, nyugodt léptekkel megy, jár; sétát tesz. Sétálni visz vkit; karonfogva sétál vkivel. A kertben sétál. Szeret sétálni az erdőben. Kedves rózsám, gyere velem sétálni, A hold fénylő világánál járkálni. (Csokonai Vitéz Mihály) Vilma elment az önkéntes öccsével sétálni. (Mikszáth Kálmán) Ülnék otthon az ablakmélyedésben, | sétálnék egy-egy régimódi, halvány leánnyal a haldokló némaságban. (Kosztolányi Dezső) || a. <Rendsz. zárt térben> fel s alá, ide-oda jár, járkál. Az oroszlán sétál a ketrecben. Ki se mozdul a szobájából, ott sétál órák hosszat. || b. (népies) <Ingaóra sétálója> ide-oda leng, <az óra> jár. Öreg óra ez, nem sétál. Már egy hete nem sétál.
2. Sétál vhová: sétálva vhová megy. A szomszéd faluba sétál. A mezőre sétál.
3. (rosszalló) <Személy> feltűnő ráérő(s)en, ill. a szükségesnél lassabban, kényelmesen lépked. Lépj egy kicsit gyorsabban, ne sétálj! || a. (rosszalló) Henyén, dologkerülő módon jár-kel; lóg. Egész nap sétál, ahelyett, hogy dolgozna.
4. (1945 előtt, bizalmas) Állás, munka nélkül van. Négy hete sétál.
Igekötős igék: átsétál; belesétál; besétál; elsétál; felsétál; hátrasétál; hazasétál; helyresétál; idesétál; keresztülsétál; kisétál; körülsétál; lesétál; odasétál; tovasétál; végigsétál; visszasétál.
sétálás.
