sérv
sérv főnév -et, -e [e, e]
1. Az a kóros állapot, hogy a test vmely üregében levő szerv (főleg a bél egy része) az üreg falán kisebb-nagyobb mértékben kitüremkedik. → Kizárt sérv; vmely sérv kizáródik ←; sérve van; megoperálták a sérvét; (átvitt értelemben, bizalmas) sérvig v. (hogy) sérvet kap az ember: a végkimerülésig, a megerőltetésig. A földesúr, akinek sérvig | emeltek tönköt, gabonát, | szétveret falut és tanyát. (József Attila) || a. Az így kitüremkedett szerv. Megnagyobbodott a sérve. Megtapogatja a sérvét.
2. (elavult, irodalmi nyelvben) Sérelem, seb (4). Hadd távozzanak, S majd sátoromban öntsd ki sérvidet. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Hazám sérveit jól ösmerem. (Szigligeti Ede)
Szóösszetétel(ek): 1. sérvdaganat; sérvmetszés; sérvműtét; sérvszorító; 2. lágyéksérv.
