sértődöttség
sértődöttség [tárgyas v. ccs] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
A sértődött melléknévvel kifejezett lelkiállapot, érzés v. jelleg; vkinek, vminek sértődött volta. Nem is titkolta sértődöttségét. Feltűnt hangjának sértődöttsége. Ha megtörtént, hogy ügyetlen kézzel nem tudtam kifaragni valamit, s valaki segíteni akart, … halálos sértődöttséget éreztem. (Móricz Zsigmond) || a. Ennek külső, látható, érzékelhető megnyilvánulása. Arcán sértődöttség látszott. Szavain érzik a sértődöttség. Mindig bizonyos sértődöttséggel nézett a világba. (Krúdy Gyula)
