sértő
sértő melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -en, [e] -bb
1. Olyan <személy>, aki sértéssel illet(ett) vkit. Ő volt a sértő fél.
2. Olyan <eljárás, megnyilatkozás, viselkedés>, amelynek bántó, vkinek érzékenységét kíméletlenül érintő, becsületbe vágó tartalma, jellege, célzata van. Sértő hang, mozdulat, nevetés, szándék, szavak, viselkedés. Sokszor ki is tört már belőlem egy-egy sértő és elvakult szó, éles, haragos vád … (Kaffka Margit) || a. Olyan <jelenség>, amely érzékszerveinkre, főleg a szemre, fülre v. erkölcsi érzékünkre bántón hat. Sértő tarkaság; fülünket sértő kornyikálás. Szemet sértő színfoltok rikítanak a képen. Tél havának kellő közepette Olyan tavasziak az idők … | Semmi hó a Szentgellérthegyen …. Csak hogy testem és lelkem szemében Mentül sértőbb ellentét legyen. (Petőfi Sándor) Sehol egy sértő folt … (Justh Zsigmond)
II. főnév -t, -je [e]
1. Sértő (I. 1) személy. Beperelte a sértőt. Ő volt a sértő.
2. Az, ami sért; sértő eljárás, magatartás. Sértőt mondott. A legények a műhelyben … mindig panaszkodtak, hogy nem lehet tisztán tartani magukat … Azért mégsem láttak semmi sértőt a dologban. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): becsületsértő; fülsértő; kegyeletsértő; szeméremsértő.
