serkentő
serkentő [e-e v. ë-e] melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -en [e] v. -leg [e], -bb (választékos) Olyan, ami serkent; ösztönző. Serkentő szózat; a gyomor működésére serkentő hatása van; a termelésre serkentőleg hat. Az erkölcsiségnek ez a … serkentő rúgója … (Csokonai Vitéz Mihály)
II. főnév -t, -je [e]
1. (tájszó, elavult) Ébresztőóra. || a. (tájszó, elavult) Ütőszerkezet fali- v. toronyórában. Amint az óra serkentője megmozdul, … a rab üssön a kalapáccsal a kis harangra. (Jókai Mór)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Riadó (II. 1). Lenn, a süket mélyben, tompa visszhang éled, Mintha most riadna serkentőt az a kürt Mellyel idéz majd az utolsó itélet. (Arany János)
3. (tájszó) <Szövőszéken> a vetélőt átdobó szerkezet.
