sercen
sercen [e-e v. ë-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (csak 3. személyben) (hangutánzó)
Egyszer, hirtelen v. igen röviden sercegő hangot ad. Gyufa sercent a sötétben. Egyet sercent a vízbe mártott tüzes drót. Az éjféli eső a láthatlan egekből Most búsan lezuhan… Jaj, aki most nem alszik s e sötét, furcsa percben Gondjai közt motoz, mint a gyufásdobozban S a gyújtó sárga fénye szemét fájditva sercen. (Tóth Árpád)
Igekötős igék: belesercen; elsercen; kisercen; megsercen.
sercenés; sercenő.
