semmittevés
semmittevés [ë-ë] főnév (csak egyes számban) (rosszalló)
Az a tény, ill. állapot, magatartás, hogy vki semmit sem tesz, semmivel sem foglalkozik; munkálkodás nélküli időtöltés, időlopás; dologtalanság, henyélés, naplopás. Édes, kényszerű, vég nélküli semmittevés; (tréfás, gúnyos) lázas semmittevés: lelkes munkának, eleven tevékenységnek a látszatával leplezett dologtalanság; semmittevésbe merül. Elpuhult a ssemmittevésben. A semmittevésnek él. Anyaghiány miatt az egész műhely semmittevésre volt kárhoztatva. Semmittevéssel töltötte idejét. A semmittevés legszebb tulajdona egy mai szolgabírói hivatalnak. (Mikszáth Kálmán) Szent semmittevés | gyógyít, unalom édessége és | egyformaság. (Szabó Lőrinc) || a. Pihenés. Szabadsága alatt élvezi a gondtalan semmittevést.
