semmirekellő
semmirekellő [ë-e-e] melléknév és főnév
I. melléknév (-n) v. -en [e], -bb
1. (ritka, régies) Semmirevaló (1) (dolog). Könyveidből… kineveted a csinos világot. Hagyd el azokat a semmirekellő holmikat, és intéztessed úgy életedet, hogy sem a világnak, sem familiádnak ne legyen oka a téged szégyenlésre. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (választékos, rosszalló) Erkölcsi, társadalmi tekintetben értéktelen, haszontalan <személy>; hitvány, mihaszna. Semmirekellő alak, gézengúz. Monaldeschi, Krisztina, svéd királyné lovászmestere és kedvese, egy semmirekellő, hitetlen gazember. (Vörösmarty Mihály) De hogy, ez a semmirekellő, konyhabűzzel itatott dög kell neki! Utálatosság! (Móricz Zsigmond) || a. (bizalmas, enyhén rosszalló) Haszontalan (2,a), mihaszna. Semmirekellő fickó, kölyök.
II. főnév -t, -je [e] (rosszalló) Semmirekellő (2,a), haszontalan, hitvány személy; naplopó, léhűtő. A kis semmirekellő nem ment iskolába. Megették a befőttet a semmirekellők! A feleséged hozományát elkártyáztad! … Mindent elkártyáztál! Pfuj! Semmirekellő! (Gárdonyi Géza) Regényi házasságon töri a fejét – mondták a Tihany kávéház semmirekellői. (Krúdy Gyula)
semmirekellőség.
