sémi
sémi melléknév (nyelvtudomány)
1. Sémi nyelvek: az Elő-Ázsiában és Afrika északi részében élő v. ott élt népektől beszélt, egymással közeli rokon nyelvek, az asszír-babiloni, kánaáni, arámi, héber, szír, arab és etióp nyelvek együttvéve. A [nyelvünk rokonságát kutató] hasonlító nyelvészet, ahelyett, hogy a sémi nyelvek felé kacsingatna …, meglelte természetes medrét. (Arany János) || a. E nyelvekre jellemző, bennük előforduló. A sémi mássalhangzó-rendszer; a sémi igeragozás. || b. E nyelvekkel v. vmelyikükkel foglalkozó. Sémi nyelvész(et), nyelvtudomány.
2. E nyelvek vmelyikén beszélő <nép>. A sémi népek őshazája.
