selejtes
selejtes [e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Általában silány, hitvány minőségű. Selejtes holmival árasztották el a piacot. Selejtes házikók, nád- vagy zsúpfedéllel, utcasorba állítva … imhol képe a nagy, a szép Pest azon részének, hová olvasómat vezetem. (Arany János)
2. Munka közben elrontott, hibás (gyártmány). Selejtes áru, darab, öntvény.
3. Olyan (áru), amelyben sok a hibás darab. A gyümölcs nagy része selejtes.
4. Alacsony színvonalú, olcsó hatásra vadászó <alkotás>. Selejtes irodalmi termék. A múltban gyakran selejtes filmekkel rontották a közönség ízlését. A közönség … értelmesb lévén, hogysem mindent jónak tartson, ami előtte köznapi szavakban feldicsértetik, hajlandó a jobbat is selejtesnek ítélni. (Arany János)
5. (átvitt értelemben, ritka) <Munkában> gyenge teljesítő képességű, megbízhatatlan <személy>. Selejtes alak. A munkából is mindig a selejtes embert küldik ám el, látja ő ezt a gyárban. (Nagy Lajos) || a. Gyenge minőségű, nem sokat érő <állat>. Selejtes juhok, lovak, ökrök.
selejtesség.
