sehonnai
sehonnai [ë] melléknév és főnév (választékos, rosszalló)
I. melléknév -bb
1. Hazátlan, jöttment <személy>; senkiházi, semmiházi. Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer. (Petőfi Sándor)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Társadalmi szempontból megvetett, lenézett <tevékenység>. Mind ritkábbak lesznek azok az … írni nem tudó vének, akik az írást sehonnai mesterségnek bélyegezték. (Krúdy Gyula)
II. főnév -t, -ja Sehonnai személy; csavargó. Ne állj szóba ezzel a sehonnaival! Ki vagyok? sehonnai. Se országom, se hazám. (Petőfi Sándor) Igaz koldús se vagy hát eszerint, Kontár sehonnai, rendőrt hivok. (Madách Imre) Az ilyen hancúrozó sehonnaikból semmi se lesz. (Móricz Zsigmond)
