seft
seft* [e v. ë] főnév -et, -je [ë, e] gseft [ë v. e] (bizalmas, rosszalló)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Nem mindig egészen kifogástalan módon, gyak. zugban lebonyolított, kisebbszerű üzletkötés, üzleti vállalkozás, adásvétel, cserebere. Egész nap seft után szaladgál. Nem sikerült a seft. Már megint valami seften töri a fejét. || a. (ritka, bizalmas) Általában vmely hasznot hajtó, élelmes vállalkozás. Móricz Bálintnak ez volt … első nagy „seft”-je, hogy feleségül veszi az özvegy papné lányát. (Móricz Zsigmond) || b. (átvitt értelemben, bizalmas) Ez nem seft (nekem): a) nem jár haszonnal; nem éri meg (a fáradságot); b) nem érdemes vele foglalkozni, bajlódni, az időt tölteni.
seftes.
