sátor
sátor főnév sátrat v. -t, sátrak v. -ok, sátra v. -a
1. Szétszedhető váz és a rá kifeszíthető (vízhatlan) ponyva, amely kunyhószerűen felállítva ideiglenes lakásul használatos, v. védelmet ad. Katonai, kétszemélyes, négyszemélyes sátor; felállítja, felszedi a sátrat; sátrat üt, ver. A kiránduláson sátrakban aludtak. A … juhászok … ott verték fel sátorokat, ahol akarták. (Mikes Kelemen) Arra a dombra húzatta fel a sátrát, ahol azon az emlékezetes napon állott. (Gárdonyi Géza) Valamely tanyafélét is ütnek a parton, – ha mást nem is, némi … sátort ócska ponyvákból. (Tömörkény István) || a. Alkalmi árusítás céljára emelt, szétszedhető, rendsz. ponyvával v. deszkával fedett, egy v. több oldalán nyitott, kisebb építmény. → Búcsús könyvnapi sátor. Sokáig állt a mézesbábos sátrak előtt. Van … másfajta félkézkalmár is, Amelyik a sátorban lop, mikor az árut árulják. (Tömörkény István) Menvén hát Jónás, első nap kiére | egy sátrakkal telt, csillagforma térre. (Babits Mihály) || b. (ritka) Olyan, egyetlen helyiséget magába foglaló, rendsz. utcai árusítás céljára való állandó építmény, amelynek teteje néha csúcsban összefutó lapokból áll. A dohányárus sátrában újságok is kaphatók. || c. (ritka) Sátorszerűen kifeszített ponyva. Sátor volt … szekeremen. (Petőfi Sándor)
2. Bőrökből, nemezből v. más hasonló anyagból készült, szétszedhető építmény, kül. nomád népek állandó lakása. Sátor süvege ←. Tó szigetje édes honná, Sátoruk lőn szép otthonná. (Arany János) Sátrak előtt az ifjaikra vártak Kócos, vén harc-emberek. (Ady Endre) Érzitek-e még a vágyat, Mely a szabad, ősi sátrak Álmait áhítja vissza … (Juhász Gyula)
3. Földbe vert rudakkal és a köztük levő űrt kitöltő lombos ágakkal elhatárolt és beárnyékolt hely; nagyobb lugas. A majálison szép sátrat építettek.
4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) A fának sűrű, árnyékot adó lombja, koronája; lombsátor. S amely fának sátorában Áll egyűgyű sírhalmom magában Szent lesz tisztelt hamvamért. (Csokonai Vitéz Mihály) Óriási vén bükkfák terjeszték ki … sötétzöld sátoraikat. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben, költői) Az ég, a menny sátra: az ég szétterülő boltozata. Láttam hogy a nap, a hold, az örök menny sátra | Ma is az, ki tennap, s ama kéklő Mátra. (Arany János) Ragyog az ég sátra. (Babits Mihály)
6. (vasútügy) <Vasúti (gőz)mozdonyon> a mozdonyvezető és a fűtő tartózkodási helye: oldalt és rendsz. hátul is nyitott fülke.
7. (átvitt értelemben, költői) A haj sátora: hajsátor. Hosszú szőke hada sátorával betakarja arcát. (Jókai Mór) Ó Éva, Éva, régi, édes Éva, | hányszor eszembe jutsz, … | amint heversz, mindnyájunk édesanyja, a paradicsomban, virágok és | kígyók között, hajad szép sátorában. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. sátorajtó; sátorberendezés; sátorbolt; sátorbontás; sátorcölöp; sátorélet; sátorerdő; sátorfal; sátorfelszerelés; sátorfenék; sátorfüggöny; sátorhely; sátorhordó; sátorkaró; sátorpalota; sátorszállás; sátorszöglet; sátorterem; sátorváros; sátorvas; sátorvászon; sátorvirágzat; 2. hajsátor; lombsátor.
sátras.
