sarlatán
sarlatán főnév -t, -ok, -ja (régies írva: charlatan is)
1. (régies) Vásári bűvész, szemfényvesztő. A komikus a charlatánt bámuló nép közt volt. (Vas Gereben)
2. (választékos, rosszalló) Olyan személy, aki nem létező v. csekély szakértelmével, tudásával kérkedve, mások félrevezetésével anyagi előnyöket szerez magának; szédelgő, szélhámos. || a. (választékos, rosszalló) Az a megfelelő végzettség v. kellő tudás nélkül gyógyítással foglalkozó személy, aki gyógyszereinek v. módszerének csalhatatlanságát hirdetve, magához csalogatja és kifosztja a gyógyulni vágyó embereket.
3. jelzői használat(ban) (választékos, rosszalló) Sarlatánok (2) közé tartozó <személy>. Sarlatán úri doktorok címeres fogatai helyett most egy-egy falusi urambátyám csézája … robogott el mellette. (Tolnai Lajos)
4. jelzői használat(ban) (választékos, rosszalló) Sarlatánra (2) jellemző <magatartás, eljárás>. Sarlatán módszer.
sarlatáni; sarlatánság.
