sajog

Teljes szövegű keresés

sajog tárgyatlan ige sajgott, sajogjon, (ritka, irodalmi nyelvben) sajg (csak 3. személyben)
1. <Rendsz. régebb ideje beteg v. sérült testrész, testtájék, ill. seb> zsibbadó, bizsergő, tompán fáj. Még mindig sajog a foga.  Olyan érzés sajgott … a mellemben, mintha egy láthatatlan kéz véres foszlányokra tépte volna bennem a szívemet. (Gárdonyi Géza) Már begyógyultak a sebek és nem sajganak, mint testen az égés sebe, a legfájóbb fájás. (Móricz Zsigmond) || a. Kínzóan fáj, ég. Sajog a feje. Csak úgy sajog a gyomra az éhségtől.  Ottan elállt [= megállt] a hős búsultan, balja sajogván A suhogó nyíltól, mely azt átfúrta könyökben. (Vörösmarty Mihály) || b. (irodalmi nyelvben) <Csapás, ütés által okozott seb v. a helye> fáj.  Dárdacsapás sajgott fájdalmasan égve bokáin. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Lélek, szív, fájdalom> belső gyötrődést, emésztődést okozva elfojtottan v. leplezetten fáj. Sajog a szíve vkiért, vmiért v. vmi miatt.  Örűl a szivem és mégis sajog belé. (Arany János)
3. (tájszó, elavult) Csillog, ragyog.  Sürög ami sűrű, sajog ami fényes. (Arany János)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT