rozs
rozs főnév -ot v. -t, -a
1. A gabonafélék közé tartozó, igen jelentős, a búzánál igénytelenebb, ősidőktől termesztett gazdasági növény; pelyvája szálkátlan, szára a kalász alatt pelyhes (Secale cereale). Őszi, tavaszi rozs; a rozs kalásza, pelyvája, szalmája, szeme, törekje. || a. Nagy tömegben, sűrűn vetett, ill. nőtt ilyen növény. Érik, pereg, szőkül a rozs; aratják, vágják a rozsot. Van annyi lány Zsolnán, mint pipacs a rozsban … (Mikszáth Kálmán) A sötét szoba sarkában zokog | egy tehetetlen, guggoló gyerek … Sír mint ahogy a vízben sír a mész … | Sikolt, mint rozs, ha szeli a kasza. (József Attila) || b. Ezzel a növénnyel bevetett, borított. || c. Ennek hozama. A szövetkezetnek szép jövedelme volt rozsból. || d. E növény megérett és learatott tömege. Behordja, csépeli a rozsot; asztagba rakja a rozsot.
2. Ennek a növénynek a kicsépelt szemtermése, rendsz. tömegében. Rozsot visz a malomba őrölni. Az üres szobákban zsákokban rozst és kukoricát tartottak. (Krúdy Gyula) || a. (ritka) Ebből őrölt liszt; rozsliszt. Rozsból sütött kenyér. Fija, apja rozson leng teng. (Csokonai Vitéz Mihály) Megszagolta: … mennyi élesztő és mennyi rozs használtatott fel a kenyérhez. (Krúdy Gyula)
3. (növénytan) Ennek különféle fajtáit és a pázsitfüvek családjába tartozó, velük rokon növényeket magában foglaló, kalászos virágzatú növénynemzetség (Secale).
Szóösszetétel(ek): 1. rozsár; rozsasztag; rozsbuci; rozsfehérje; rozsfelesleg; rozsféreg; rozsföld; rozskalász; rozskávé; rozskazal; rozskéve; rozsmaláta; rozsövezet; rozspálinka; rozsszál; rozsszalma; rozsszár; rozsszem; rozstermés; rozstermesztés; rozstermő; rozstoklász; rozsvetés; 2. anyarozs.
rozsos.
